október 15

Őszi levél bunki

Hogy mit kezdjünk az őszi falevelekkel? Egy Waldorf napköziben a kreativitásnak nincsenek határai. Hatalmas diófáinkról kezdett először lehullani a levél. Teodóra, az egyik anyukánk szorgalmasan söprögette, gyűjtögette a komposztáló mellé.

Aztán egy szép napsütéses délutánon, jött a nagy ötlet. – Kérhetünk két rácsot a raktárból? Házat építünk!
Na de mivel lesz befedve? - gondoltam én. Amint felépült a váz, a gyerekek rohantak lombot söpörni.
–Kérhetünk valami nagy vödröt? - hogy egyszerre több levelet oda lehessen vinni a bunkihoz. Mindenki söpört, gereblyézett, cipelt és épített. Hiszen – A bunki mindenkinek készül, olyan nagy lesz, hogy mindenki be fog férni. És az is bejöhet, aki nem dolgozott rajta! –mondja egy harmadikos fiú.

A ház délutánról délutánra épül, nagyobbodik. Már majdnem az összes ablakrácsot elkérték a sufniból. Mindenkinek megvan a maga feladata. Van, aki épít; van, aki lombot söpör; van aki, hordja a leveleket és van, aki mást csinál, hiszen tudja, mindenki bemehet majd a bunkiba, az is, aki nem dolgozott rajta.

Egy szép délelőtt a lombház az iskolakert büdöskéivel ékesül fel. Megtörténik a házavató, a szülinapos dalt három nyelven (magyarul, angolul és németül) eléneklik. A bunkit mindenki kipróbálja: óvodások, iskolások, testvérek. Még egy kisegér is vendégségbe megy. Szerencsére a jó idő sokáig kitart. Így van elég idő élvezni a falevelekkel befedett építményt.

Míg egyik nap a fogócska apropóján – nincs hely futni - a ház szétszedésre kerül. A fehér ablakrácsok azóta is várják, hogy újra építsenek belőlük valamit. A levelek pedig lassan elbomlanak a futkosó talpak alatt.

Leitner-Raffai Éva (napközis tanító)