május 18

Szülők Iskolája 8. Bóna László: Férfi – Nő – Gyerek; és mit keresnek együtt?

Május 10-én, szerdán késő délután ültünk be a művelődési ház könyvtárába, Bóna László homeopata gyógyító - mint utólag megtudtuk - a szerelemről szóló előadására. A viccesen magát „Pata Úrnak” - a páciensei Homeopata Úrnak szólítják, ebből találta ki magának ezt a gúnynevet - hívó előadónk elmondta, a szerelem kényes téma, még a könyvkiadók sem szeretik, és valószínű, miután felálltunk a székünkből, nem fogjuk őt visszahívni egy újabb előadásra. Tehát nagy izgalommal vártuk, miről is lesz szó.
Mivel azt kérte tegeződjünk, így most én is csak Lászlóként hivatkozok rá. László előadásának elején biztosított minket arról, hogy az ember időközönként szerelembe esik és ez természetes dolog. Ha most nem vagyunk szerelmesek, biztosak lehetünk benne, hogy azok leszünk, ha már azok vagyunk el fog múlni, és a kör újra indul. És nem feltétlenül, sőt általában nem jelenlegi párunk szerelmi libikókánk kizárólagos alanya. Ekkor mindenki ledöbbent, síri csend lett, csak a csecsemők gőgicséltek és kisgyerekek zizegtek. Szóval ez van! (Én ezt sejtettem, és egy kicsit meg is nyugodtam… nincs velem semmi baj!)

László elmondta, hogy Platón szerelem ideáljának kitalálásával – miszerint az istenek egykor bosszúból minden embert kettévágtak, és van egy másik feled, aki kiegészít téged, szóval keresheted akár egy életen át is azt, aki a lelki társad – szenvedésre kárhoztatta az emberiséget. Szerinte sokkal helytállóbb az a szemlélet, mely a mezopotámiai vallásból (Kr.e. III. évezred) ered, és azt vallja, hogy az embert két istenből eredő lélek alkotja. Mindkét nemben jelen van Istaru a női lélek, a fatum, a sors hordozója, és Ilu, annak férfi képe, aki az aktivitás, teremtés megtestesítője. Tehát férfi és nő nem különbözik nagyon egymástól, vagyis inkább egészen hasonló. Tehát nem két különböző egység.
László felvázolt egy párkapcsolati, más néven kapcsolat-állapot ábrát, ami világossá tette a dolgokat.
Tehát a férfi és a nő két oldallal rendelkezik: a férfinek van egy aktív-teremtő, és egy passzív-zárt fele; a nőnél a megnyíló-befogadó, és a passzív-zárt fél alkot egy egységet.
A kapcsolatok minősége attól függ, hogy az egyének éppen melyik oldalukat élik meg. Azt a kapcsolatot dinamikusnak, klasszikusan kielégítőnek mondhatjuk, ahol a férfi az aktív-teremtő, a nő a befogadó-megnyíló (a meghódított, imádott). Konfliktusosak azok a kapcsolatok, ahol az aktív férfi kapcsolódik egy passzív, zárt nőhöz (akit nem lehet ledönteni a lábáról); és ahol egy passzív férfi egy befogadásra kész nővel van (a nő sose kap „rózsát” a férfitól, pedig vágyna rá). Stabil az a helyzet, melyben mindkét fél passzív (csak szobatársak).
Van, hogy két ember hosszú időre bele tud ragadni egy féle állapotba. És akkor kapcsolatára hosszú ideig jellemző a konfliktus, a stabilitás, vagy a dinamizmus. Addig, ameddig a felek meg nem unják, és nem kezdenek valami másra, egy kis nyugodtságra vagy éppen pezsgésre vágyni, amit úgy gondolnak, már csak egy másik embertől kaphatnak meg. A párkapcsolat gondozása a nehéz feladat: hogy felismerjük a változást, tudjunk róla beszélni és merjünk, legyen erőnk változtatni saját viselkedésünkön is. Ha ezt nem tesszük meg, kielégítetlen vágyaink egy másik ember iránt lobbantanak minket szerelmemre.
Ma már nem kényszerből házasodunk. Mikor elvettük a barátnőnket vagy hozzámentünk a barátunkhoz, ő éppen dominánsabb felünknek adott valami olyat, amire szükségünk volt.
Ha a párunk is hajlandó kapcsolódni hozzánk, együtt felismerjük, mire vágyik éppen a másik, akkor a folyamatos „gyomlálás, nyírás, öntözés” segíti kapcsolatunk egyben tartását.

László végső megnyugtató szavai, miszerint tudatossággal, és mindkét fél részéről hajlandósággal a kooperációra kapcsolatunk halálunkig kitarthat, megnyugtatott mindenkit. Bevezető szavaival ellenkezve, a következő paksi előadás reményében búcsúztunk el egymástól.
A rendezvény után, sütivel a kezünkben vidáman beszélgettünk a hallottakról. Majd mindenki a saját életére levetítve az elhangzottakat, az új élmény hatása alatt ment haza a családjához.

Leitner-Raffai Éva (napközis tanító)